Manapság a legkülönbözőbb méretű, formájú és vastagságú pizza tésztával találkozunk, s feltehetjük magunknak a kérdést, milyen is valójában egy tradicionális olasz pizza tésztája. E kérdés eldöntéséhez az Európai Uniótól kapunk támpontot, 2009 decembere óta ugyanis uniós védelem alatt áll az eredeti nápolyi pizza. A TSG (garantáltan hagyományos különlegesség) megjelölés szerint az igazi nápolyi pizza tésztája csakis durumlisztből, friss élesztővel, vízzel, extra szűz olívaolaj és tengeri só hozzáadásával készülhet.

A kézzel, szigorúan sodrófa nélkül nyújtott tészta vastagsága nem haladhatja meg a három millimétert, a széle pedig minimum egy, maximum kettő centiméter vastag lehet. Amelyik pizza a fenti kritériumoknak nem felel meg, azt nem is lehet nápolyi pizzának nevezni, de persze a pizza név viselésére azért jogosult. Jól is néznék ki, ha nem így lenne, kis túlzással állítható, hogy a világ pizzáinak 99%-át kellene újra keresztelni.  


A házilag készített pizzák pedig jellemzően nem is hasonlítanak a vékony, kerek olasz fajtára, az igazi magyar háziasszony általában vastag tésztájú, és a tepsi formáját követő szögletes pizzát tesz a család asztalára, s ez a típus semmi esetre sem lebecsülendő. Az oldalon található receptek segítségével könnyen készíthet Ön is igazi olaszos, vagy igazi magyaros pizzát, ízlés szerint.

A pizza sokféleségét nem kizárólag az alkalmazható feltétek gazdag tárháza biztosítja, hiszen magát a tésztát is sokféleképpen elkészíthetjük. Ahogyan nem mindegy, hogy sima vagy durumlisztet használunk, gazdagítjuk-e burgonyával a tésztát vagy sem, úgy a többi összetevőnek is meghatározó szerepe van mind a tészta ízének, mind pedig állagának kialakulásában.

Pizzatészta
Hozzávalók: 50 dkg liszt 2,5 dkg élesztő (vagy megfelelő mennyiségű élesztőpor) 1 dl tej 1,5-2 dl víz cukor só olívaolaj		Flickr by Jeff Kubina
A tejet felmelegítjük, hozzáadunk egy evőkanál cukrot, majd belemorzsoljuk az élesztőt, és felfuttatjuk. E célra a 30-40 Celsius fok közötti hőmérsékletű tej az ideális, így tud az élesztőgomba a legjobban felfutni. A cukor pedig szintén ezt a célt szolgálja. Amíg az élesztő felfut, egy nagy tálba beleszitáljuk a lisztet. Önthetjük is, azonban mégis jobb, ha szitáljuk, mert így levegősebb, lazább tésztát kapunk majd. A liszthalom közepébe kis gödröt képezünk, ide öntjük bele a felfutott élesztőt. Jól átgyúrjuk a tésztát, ha szükséges folyadék, akkor kéz-meleg vizet öntsünk hozzá. Ha kellően puha tésztát kaptunk, akkor formázzunk belőle cipót, a tetejét hintsük meg liszttel, és letakarva kelesszük legalább fél óráig meleg helyen. Ha megkelt, sózzuk meg, öntsünk hozzá egy kevés, úgy egy-két evőkanál olívaolajat (persze jó a hagyományos napraforgó olaj is), jól gyúrjuk át, majd nyújtsuk a kívánt formára. Ezután két lehetőségünk van. Az egyik, hogy a formára nyújtott tésztára rátesszük a feltéteket, majd előmelegített sütőben a közepesnél kicsit magasabb fokozaton készre sütjük, a másik, hogy a tésztát feltét nélkül rövid ideig elősütjük, majd kivesszük a tésztát, megfordítjuk, és a sültebb felére rakjuk a feltéteket. Ezután visszatoljuk a sütőbe, és teljesen megsütjük. Az első módszer egyszerűbb, viszont a másodikkal garantáltan teljesen átsül a pizzánk, és finom ropogós lesz a tésztája anélkül, hogy a feltétek túlsülnének. Fontos, hogy a sütőformát minden esetben kenjük ki olajjal.