A pizza sokszínűségét a szinte korlátlan gazdagítási lehetőségek adják, vagyis az, hogy számtalanféle feltétet tehetünk tésztánkra, akár az év minden napján új pizzát téve az ebédlőasztalra. Éppen a lehetséges feltétek végtelen sorára tekintettel célszerű, hogy kategorizálva tekintsünk végig rajtuk, felvillantva a legnépszerűbb fajtákat.

Sonka: az egyik legalapvetőbb feltét a finom, vékony szeletekre vágott ízletes sonka. Ha kimagasló ízélményre vágyunk, e kategóriában nem is jöhet más szóba, mint a pármai sonka. Természetesen használhatunk egyszerű gépsonkát is, illetve füstölt sonkát egy igazi magyaros pizzához.

Darált hús: általában sertés lapocka kerül a darálóba, vagy ha zsírosabb állagot szeretnénk elérni, akkor tarja. Persze használhatunk más húst is, a zsírszegényebb étrend követői bátran ledarálhatnak például pulyka-, illetve csirkemellet is.

Virsli: sokféle virsli közül választhatunk a baromfitól kezdve a pulykán át a marhavirsliig. Nincs jelentősége, hogy ezek közül melyiket használjuk.

Szalámi: a legjobb a házi, az ördög pizzához a csípős, paprikás ajánlott, míg a négy évszakhoz a kevésbé fűszeres fajta illik jobban.

Kolbász: a magyaros pizza el sem képzelhető nélküle, persze ebből sem érdemes a legolcsóbbal beérni, keressük inkább a házilag készülteket.

Tarja: egy igen ízletes pizzafeltét, tipikusan a nem paradicsomos szósszal készülő pizzákra kerül feltétként.

Kagyló: nagyon ízletes, bár egyben nagyon kényes is. Nagyon fontos, hogy biztosan frissen jussunk hozzá, mert igen gyorsan megromlik, s ha ilyen állapotban fogyasztjuk, az könnyen életveszélyes lehet.

Pepperoni: az ördög pizza elmaradhatatlan tartozéka a csípős pepperoni. Mértékkel használva igazán pikáns pizzákat készíthetünk.

Paradicsom: minden pizza alapja. A legjobb az lenne, ha a pizzaszószt is friss paradicsomból készítenénk, de még ennek hiányában sem hiányozhat a pizzánkról a paradicsom. Természetesen kivételt képeznek a tejfölös, tejszínes alappal készülő pizzákat.

Gomba: univerzális zöldség, szinte bármilyen pizzán helyet kaphat, hiszen nincs igazán markáns íze. Ennek ellenére jellegadó feltétként is megállja a helyét, bár ilyenkor esetleg célravezető lehet csiperke helyet valamilyen zamatosabb fajta kiválasztása.

Kukorica: szintén jó kiegészítő feltét, olyannyira jól megfér a legtöbb feltéttel, hogy sok helyen még a hawaii pizzára is szórnak belőle.

Spárga: a vegetáriánus pizza ízletes feltétje, gazdag vitamin- és ásványi anyag forrás, azonban frissen csak áprilistól júniusig szerezhető be, talán ezért is viszonylag magas az ára. 

Bab: a leggyakrabban Piedone fantázianéven találkozhatunk a babos feltéttel készülő pizzákat, ami elég humoros dolog, ha meggondoljuk, hogy Piedone volt talán az egyetlen Bud Spencer által megszemélyesített filmes karakter, aki nem szerette a hagymás babot.

Vöröshagyma: alapvető kelléke a magyar konyhának, s nem hiányozhat a pizzakészítéskor sem, hiszen a  paradicsomos szósz fontos alapanyaga, de például a magyaros pizza sem képzelhető el nélküle, amelyen, mint feltét jut szerephez.

Paprika: csemege változata szinte bármelyik pizzára kerülhet, míg csípős fajtáival a magyaros és az ördög pizzát bolondíthatjuk meg.

Uborka: a vegetáriánus pizzára szórhatunk nyugodtan vékonyra szelt uborkát, de nyáron, mivel ilyenkor van idénye, s így frissen juthatunk hozzá, sokféle pizza feltétjeként szerepelhet.

Ananász: ha azt mondjuk, hogy ananász, mindenki a hawaii pizzára gondol. Érdekes belegondolni, hogy egy kevés ananász mennyire megváltoztatja a sonka ízét is, hiszen egy sonkás pizzát és egy hawaii pizzát összehasonlítva teljesen más ízélményt kapunk.

Kecskesajt: igen markáns ízű sajt. A kecske teje, melyből e sajt is készül, sokkal egészségesebb és gazdagabb vitaminforrás, mint a tehéné, ráadásul könnyebben is emészthető és forralás nélkül is fogyasztható. A kecskesajt legnagyobb hátránya a viszonylag magas ára.

Mozzarella: olasz eredetű gyúrt sajt, mely eredetileg vízibivaly tejéből készült. Ma már sok más helyen is gyártják, legtöbbször tehéntej és bivalytej keverékéből, vagy tisztán bivalytejből. 

Trappista: Franciaországból származó sajtféleség, a trappista szerzeteseknek köszönhető a feltalálása, akiknek a sajtkészítés terén leghíresebb kolostora Port du Salut mellett állt. Magyarországra is a szerzeteseknek köszönhetően került, ma már szinte magyar sajtnak is nevezhetnénk, annyira elterjedt és hétköznapi sajt hazánkban. 

Parmezán: olasz keménysajt, az egyik legrégebb óta ismert sajt Európában. A pizzára általában reszelve kerül, ami keménysajt jellegének köszönhető.

Camembert: az azonos nevű faluból származik Normandiából, világszerte ismert fehér penészes lágysajt.

Tejszín: nem más, mint a kihűlt tej tetején megjelenő zsírréteg, melyet a tejről leszedve (ez a lefölözés) megkapjuk a kész tejszínt. A tejszín zsírtartalma igen magas, és a főző fajta a magas hőmérsékletet is jól tűri. A pizzakészítés során leginkább az alapszósz összeállításához használható.

Paradicsomos: a legfinomabb paradicsomszósz friss paradicsomból készíthető. Kell még hozzá piros paprika, hagyma, fokhagyma, bazsalikom, olívaolaj, oreganó, só és bors is. A pizzák túlnyomó többsége paradicsomos alappal készül.

Tejfölös: talán a legegyszerűbb pizzaszósz, csak tejföl, bazsalikom, oreganó, só és bors szükséges az elkészítéséhez.

Tejszínes: a tejfölös változatnál egy picit bonyolultabb csak, hiszen főzni is kell, azonban sokkal gazdagabb ízvilágot kapunk a fáradtságunkért cserébe. Keverhető besamellel is, így egy érdekes variációt nyerhetünk. A tejszínes alap kiválóan illik például a tarjás pizzához.